2006. december 19. 17:30 

József Attila: Ha nem szorítsz

Ha nem szorítsz úgy kebeledre, 

mint egyetlen tulajdonod, 

engem, míg álmodol nevetve, 

szétkapkodnak a tolvajok 

s majd sírva dőlsz a kerevetre: 

mily árva s mily bolond vagyok!

Ha minden percben nem kecsegtetsz, 

hogy boldog vagy, mert nekem élsz, 

görnyedő árnyadnak fecseghetsz, 

ha gyötör a magány s a félsz. 

Nem lesz cérna a szerelmedhez, 

ha úgy kifoszlik, mint a férc.

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek 

a fák, a hegyek, a habok. 

Én úgy szeretlek, mint a gyermek 

s épp olyan kegyetlen vagyok: 

hol fényben fürdesz, azt a termet 

elsötétítem - meghalok.